Hátsóablak

Egy ideje éleszteném ezt a felületet, annyi minden volt, ami tetszett, a rengeteg neten szembesikló képből-szövegből-animációból stb. most mégis néhány égbolt-fotót raknék ide, már csak azért is, mert remek alkalmat teremtenek egy kis ógás-mógáshoz a giccsről, a gondolkodásmódunkban rendszeresen ott csücsülő ellentmondásról a széppel, a természetességgel, egyébségekkel kapcsolatban.

Meglehetősen lenyűgöznek a nyári viharok, mostanában - az utóbbi években - volt benne bőven részünk. Az utóbbi nyarak viharai nem egy faluval-várossal bántak el kegyetlenül - nehéz esztétikázni, amikor sokak munkája megy a levesbe egy ilyen jégbe csorduló zivatarral. Ezt még tavalyelőtt lőttem, egy zivatar készülődése alatt, olyan alacsonyan lógott a feketeség, mintha be akarná kapni a házat.

Ugyanakkor készült ez is, az ég egy másik szeletéről - ritkán láttam ennyire élesen a határait egy ilyen nekünk rohanó felhőszörnynek. Kár, hogy a kis automatánk nemigen alkalmas panorámakép fotózására, mert az egész égboltról készült kép mutatná meg, milyen éles kontrasztokat lehetett látni aznap. Voltak pillanatok, amikor az egész égbolt bő felét eltakaró felhőzetet alulról világította meg a nap, a házakon a vörös számtalan árnyalata játszott.

Egyszerűbb, ha fellököm az összes akkor készült képet, lehet szemezgetni:

A következőkben naplementék következnek a legváltozatosabb időpontokban. Elképesztő látványi változatossággal ajándékoz bennünket a Teremtő, avagy a környezetszennyezés-időjárásváltozás-vulkánkitörések, azaz a természet és ember sajátos együtt-egymás ellen működése - nézőpont kérdése ugye, melyik. Kétségtelen, ezekhez a változatos árnyalatokhoz szükséges némi por a pára mellé a levegőbe, amin át mindenféle színekbe törhet a fény - szinte minden este fotózhatnék, mert szinte minden este érdemes elbambulni az ablakban. Az idő járása látványt teremt, amit aztán megörökítenék.

És itt fűzném közbe: ez nem giccs. Mivel nem egyfajta "érzésintegrátorként" hoztam létre valami alapvetően hamisat,  valaminek a mesterségesen összepakolt pótszerét - nem is én hoztam létre, ugye - és a megörökítés vágya sem a majdani nézőben keltett akármilyen érzetek gondolatban előre elképzelt bárgyú csokra provokálta kényszer szülte vágy, hanem a "hozd már a gépet, ez gyönyörű" pillanat szülte esete: nem tudom, mitől lenne giccs - egyetlen értelmező szótári alapfeltételnek sem felel meg, a meghatározás elemeinek egyetlen momentumában sem.

Itt van egy csokor belőle, nézegethető:

Az alábbi felvételeken látható, ennyire tisztán kivehető zivatarsávot még nem pipáltam! 2010. június 20. este volt látható, Buda felett. Nem láttam még ennyire jellegzetes, önmagában forgó felhőt, aminek az apró nyúlványai folyvást lefelé igyekeztek. Tornádócsíra Budapest felett?

Elolvasom »