Hátsóablak

A ConceptArt böngészése közben bukkantam rá, és magával ragadott rögvest. Talán mert gyengém az a facsart képi látás, amit a manga-világ produkál, talán mert érzékeny lettem azokra az európai alkotókra, akik párbeszédbe bonyolódnak ezzel a műfajjal - pláne azokra, akik azonnal hozzászövik a magukét a műfajhoz, és a szolgai másolás helyett kerítenek belőle maguknak egy szuverén rajzbirodalmat. Nézzük hát, hogyan rakódik össze l'angle b.

Elolvasom »

Képzeljünk el egy történetet, aminek minden magyarázat nélküli felütésében egy magányos hős bolyong gigantikus techno-terekben, és képzeljük el, hogy a történet sokadik fejezetéig nem is tudjuk meg róla, kicsoda. Képzeljük el, hogy ezt a hihetetlenül összetett és logikus jövővíziót a történet folyamán kiskanállal adagolja nekünk a szerző a képek mellé, hogy sokáig csak azt érezzük, valami komplex van előttünk, amiről alig tudunk valamit.

Tsutomu Nihei-nek hazájában nem akármekkora kultusza van, amin nem kell csodálkozni: mangáiban minden alapvető japán mítosz-perverzió ott lakik, a burjánzó hústól az elektronikus menyországig. Mégis, igazán egyedivé a történetvezetés teszi a munkáit, a végletekig húzott információ-visszatartás.

Elolvasom »